Nem is igazán tudjuk, melyikünk ötlete volt. Egyszer csak ott termett, közénk ült, és egyszerre mondtuk ki. Kell egy levendulás. Meg gyümölcsök. Meg akkor már méhek is.
A folytatás is hasonlatos volt, szinte azonnal megtaláltuk a völgyet. Hirdetésre mentünk, megálltunk egy aprócska füves terület mellett és elsőre nem mondtuk ki. Azt gondolom, amit mi láttunk ott, annak nem sok köze volt a valósághoz.
A völgy egy a rengeteg Szekszárd feletti völgyből, szurdikból. Dél-keletre néz, északról és nyugatról védi a domb. A terület valamikor egy híres szekszárdi ügyvéd nagy szőlőbirtoka volt, aztán felparcellázták rengeteg kisebb darabra, tanyák sora épült.
Ott álltunk a szélén. Ezen a füves területen nem volt semmi, csak frissen kaszált fű, és néhol a valamikori szőlő folyton kihajtó elpusztíthatatlan vad alanya. Mögötte egy szépen művelt szőlő, felette egy öregedő gyümölcsös, a völgy másik oldalán egy akácos erdő.
Egy idős házaspáré volt, művelni már nem tudták. Két év múlva a felette lévő gyümölcsös is eladó lett, így egy része a valamikori birtoknak újra eggyé vált.